DSD 512, DSD1024. Hogyan? És miért?
Az egyre olcsóbb, DSD lejátszásra is képes hordozható lejátszó eszközök (DAP), DAC-ok, streamerek használata során sokszor felmerülő kérdés, tud-e az eszköz nativan DSD512 (DSD1024) felbontású felvételeket is lejátszani.
Ennek a megértéséhez, kitalálásához közöljük a nativedsd.com-on 2019-ben a témában Tim Caulfield tollából megjelent cikk magyar fordítását.
Az eredeti cikk linkje:
A NativeDSD Music 2019 májusában, a világ egyik legnagyobb audio kiállításával — a Munich High Enddel — egy időben készítette el első DSD 512 Sampler albumát, amely a DSD 512 lejátszására képes új DAC-okat és lejátszókat bemutató hardverpartnerek számára készült demó kiadványként. Röviddel ezután 6 teljes hosszúságú album jelent meg DSD 512-ben. Nagyszerűen hangzik. De…
Nem lehet DSD 512-ben felvenni, akkor hogyan és miért készülnek ezek a fájlok?
Bár az alacsonyabb bitrátáról magasabbra történő un remoduláció nem tartalmaz generál új “részleteket” vagy nagyobb felbontást, két előnyt biztosít:
- a bitsűrűség felbontásának megsokszorozását a remodulált bitráta arányával,
- és a lejátszó DAC-ok számára egy kíméletesebb rekonstrukciós szűrő/algoritmus alkalmazását teszi lehetővé a figitális — analóg átalakítási folyamatban.
Ez a zenei sávszélesség spektrumának felső vége és a (DSD technológiára jellemző) modulációs zaj kezdete közötti nagyobb frekvenciasávnak köszönhető. A felvételek, függetlenül eredetüktől, jobban szólnak azokon a DAC-okon, amelyek Sigma-Delta modulátort használnak (a jelenlegi fogyasztói DAC-ok túlnyomó többsége) átalakító elemként. Kevésbé agresszív, tágasabb, kevésbé “digitális” hangzásúak.
A zavar az “upsampling és remoduláció” kifejezések megértése, használata körül van.
Az első és legfontosabb a mi értelmezésünk szerint az, hogy a DSD-ben nincsenek minták. A DSD bitfolyamban nincsenek digitális értékek, mint ahogy a PCM szófolyam mintáiban a jel amplitúdójának bináris digitális értékei vannak. Valójában a DSD (vagy a helyesebb, nem marketinges kifejezés, Pulse Density Modulation — PDM) maga is analóg jel, és nem digitális abban a formában, ahogyan a legtöbb ember a “digitális” szót érti és érzékeli.
A PCM az eredeti analóg jel amplitúdó mintavételezéseinek egymást követő folyama, bináris szóértékek formájában, bizonyos bittartományban és frekvencián kifejezve. Szeretek úgy gondolni rá, mint egy mozifilmre; önálló képek különálló képkockái, amelyeket egymáshoz láncolnak, hogy lejátszáskor mozgást eredményezzenek.
Az eredményül kapott moduláció 1 és 0 bitek folyamatos, változó sűrűségű bitfolyamából áll.
A DSD (a PDM 1 bit széles változata) egy analóg jellel történő modulálása, úgy, hogy a kapott moduláció 1 és 0 bitek folyamatos, változó sűrűségű bitfolyamából áll, amelynek sűrűsége arányos az eredeti moduláló jel amplitúdójával. Ez természetesen ennél összetettebb, de ez a végeredmény; 1 és 0 bitek folyamatosan változó bitfolyama, amely egy DAC által integrálva eltávolítja a bitek időzítéséhez használt vivőjelet, és az eredeti hangjelet adja.
A DSD elsődleges vívmánya (amellett, hogy nagyon nagyfokú hűséggel és pontossággal kódolja az eredeti analóg jelet) az, hogy számítógépes módon tárolható és kiolvasható számítógép háttértárából. Mivel azonban ez egy olyan bitfolyam, amelyben nincsenek digitális értékek ábrázolva (csak 1-ek és 0-k folyamát tartalmazza, amelyek bitsűrűsége amplitúdó arányos a moduláló analóg jellel), más módon nem lehet digitálisan feldolgozni a hagyományosan rendelkezésre álló eljárásokkal.
Vizsgáljuk meg a “felmintavételezés és újramodulálás” kifejezéseket.
Nyilvánvaló, hogy ha a DSD nem tartalmaz digitális értékmintákat, és annak ellenére, hogy általánosan használják, a felmintavételezés (upkonverzió) kifejezés nem alkalmazható. A remoduláció kifejezés is zavaró. Nincs benne semmi “re”; ez moduláció, tisztán és egyszerűen. Az a tény, hogy amikor a folyamat egy meglévő, már DSD-modulált jel modulálása, bár második vagy későbbi generáció, még mindig kevésbé veszteséges, mint egy DSD > PCM > DSD szekvencia átalakítása különböző DSD-bitráták elérése érdekében. Különösen a Native DSD által is használt minőségi HQPlayer Pro modulátorok használatával.
A DXD PCM masterből készült DSD verziók, beleértve a DSD512-eseket is, eredeti formátum modulációjával készültek.
Szóval, hogyan lehet a legjobban leírni ezt a kifinomult, szofisztikált és mégis kevéssé értett folyamatot?
Az egyik általunk használt konverziós folyamat egy meglévő DSD-file átalakítása magasabb bitrátájú DSD felvétellé. A hozzánk érkező tartalmak túlnyomó többsége azonban korábban DXD-ben (352,8KHz PCM) került feldolgozásra, függetlenül attól, hogy DSD-ben vagy DXD-ben rögzítették-e vagy sem. Ezek a felvételek kétféle formátumban érkeznek hozzánk; a DXD PCM masterből modulált, valamilyen bitrátájú DSD kiadási formátumban, vagy maga a DXD szerkesztett master.
A remodulálás kifejezés azokra a DSD-verziókra vonatkozik, amelyeket már a DXD-mesterből moduláltak, mivel ezek a PCM utófeldolgozási szakaszból a DSD-verzióba történő további átalakítást jelentenek, és egy második vagy későbbi generációnak számítanak:
DXD eredeti — DXD utómunka — DSD export (DSD64, DSD128, DSD256)— DSD remodulálás = DSD512 vagy DSD1024.
Mások azonban — az általunk értékesített kiadók egyre növekvő százaléka — a DXD master-t küldik el nekünk, amely az előállított zene eredeti generációja. Az ebből a DXD PCM masterből készült DSD verziók, beleértve a DSD512-eseket is, az eredeti első generációs moduláció.
DXD eredeti — DXD utómunka — DSD modulálás = DSD64, DSD128, DSD256 és DSD512 / DSD1024.
Szerkesztői összefoglaló:
- a DSD512 és DSD 1024 soha nem lehetnek eredeti felvételi formátumok, mivel a jelenlegi A/D konverterekkel nem lehetséges ilyen felvételek készítése — ezek mindig un (re)modulálással készülnek
- A D/A konverterek túlnyomó többség alkalmaz valamilyen belső túlmintavételezést vagy konverziót a szokásosnál magasabb mintavételezések előállítására és a DAC-jaik működésének optimalizálására. Ezen konverterek működése annál optimálisabbnak tekinthető, minél magasabb mintavételezésű formátumokkal “etetjük” őket.
- Vagyis a modulálással nem állítunk elő új tartalmat, több részletet vagy felbontást, de lehetséges, hogy a D/A konverterünk optimálisabb működése miatt többet fogunk hallani a már meglévő tulajdonságokból.
A nativ DSD lejátszás persze sok kihívást tartogat az igényes zenehallgató számára. Erről majd egy következő cikkben írok majd.
Akit érdekel a számítógépes zenehallgatás lehetséges megoldásairól egy összefoglaló, annak a szíves figyelmébe ajánlom a 3 éve erről írott posztomat:
