Emlékezés a Hifi Magazinra

Koscso Ferenc
20 min readSep 28, 2023

Fodor Ferenc

Pioneer PL 100, VIDEOTON CLEOPATRA, UNITRA M531S. Ezekkel kezdtem a HIFI-s projektemet! Túl sokáig nem voltak a birtokomban, mert feljebb léptem egy kategóriát! “Köszönhetem” a HI-FI magazinnak! (1980-at írtunk akkor!) Bizsereg a lelkem, ha visszagondolok!

Lajos Gódány

Biblia volt ez akkor…

László Horváth

Számomra ma is etalon. Minden száma megvan, hiteles, mérésekkel és szubjektív értékelésekkel alátámasztott véleményekkel. Nagyon sokat tanultam belőlük, köszönet érte.

Mezei Zsolt

A mai napig olvasgatom… Még a hanglemez kritikákat is. És nem csak a nosztalgia miatt, hanem mert érdekes, olvasmányos.

Mihály Sáránszki

Gyerekként is élmény volt olvasni az igényes cikkeket és a finom humort.

Kis Sándor

Nekem megvan az összes magazin. Mindig tervezem, hogy egyszer beülök a fotelbe és kényelmesen felidézem a régi szép időket. Kiváncsi vagyok, hogy milyenek mai szemmel végigolvasva.

Attila Konkol

Gimis voltam, de egy ideig minden számát megvettem.

De volt, hogy hamar elfogyott. Elmentünk Tibcsi barátommal valamelyik komoly könyvtárba olvasni. Épp abban a számban volt egy vicces fotó egy erősítőről: Phono1, Phono2, SzékelyPhono. Na erre kitört belőlünk a nevetés. A könyvtáros jött rendre inteni minket.

Utána még egy ideig nevetés trigger volt a SzékelyPhono.

Gábor Maróti

Árpád Lovász Akkor az a referencia berendezés a legtöbbünknek csak álom volt, annál magasabb szintűnek nem lett volna sok értelme itthon! Elképesztően jó újság volt, sokat lehetett tanulni belőle, sajnos ma már ilyen független lapnak semmi esélye…

Árpád Lovász

Igen remek volt az írói véna.Sokat segített, de mára már kiderült, hogy főleg a referencia készülékek elnevezése bizony mára már hivatkozási alap, csak hát az akkori bolti beszerzésre vonatkozott, csak mára ezt mindenki elfelejtette.Jó volt, kár értre.

Nagy Zoltán

Én is ezen nőttem fel, gyakorlatilag átestem mindenen. És meg kell hogy mondjam, teljesen igazuk volt mindenben. Amiről addig azt hittem hogy az a csinbumm ami szól az jó, hát nem. Amikor a szamárlétrát megmássza az ember máshogy hallja a zenét. Nem kell loudness, hangszín szabályozó. Ami szar, azon a 20 sávos equalizer sem segít. Elmennék, de sajnos messze lakom, nekem 2 napos út lenne.

Minden esetre gratulálok már előre a díjazottaknak. Sok mindent tanultunk anno tőlük.

László Horváth

Nagy Zoltán Pontosan így, ahogy mondod. Ezeken a gyermekbetegségeken estem át én is. Aztán — hála a HIFI magazinnak — elkezdett letisztulni minden. Sajnos én is messze lakom (220 km) különben megtiszteltetés lett volna kezet fogni Darvas Lászlóval.

Ferenc Lipták

nemrégen megvettem valakitől az összes számot…. nem volt még időm belenézni…. de fontosnak tartottam hogy a polcomon legyen. Annak idején a zsebpénzemet gyűjtöttem össze és vártam minden számát… ha elfogyott rohantam a másik újságoshoz…

Kálmán Máthé

Nekem is megvan az összes szám. Sokkal színvonalasabb volt a nyugati lapoknál. Nagyon jó szakemberek írtak benne cikkeket.

Kis Gábor

Minden száma kötelező volt!

László Kummer

Hiányzik!

Mihály Kovács

Mint a bibliát úgy olvastam. Szívbe markoló keserűség a sok elérhetetlennek tűnő csoda láttán.De boldogság is, hogy olvashattam róluk.Ha hallani nem volt alkalmam. Vidi torony rút kacsa pörgető (NAD), Vidi hangfal.

Róbert Ratalics Kammerer

Mindig felvetem a történelmietlen kérdést: “Mi lett volna, ha?” — ha nincs HFM.

A HFM ugyebár ‘79-ben kezdett el megjelenni, akkor 14-éves lettem, de csak 2–3 évvel később tudtam meg, hogy van ilyen, úgyhogy visszamenőleg is kellett gyűjtenem. Mindazonáltal már tízévesen is ösztönösen hifistaként viszonyultam “kenyérlesőként” a műszaki bolt kirakatához, osztálytársam VIDEOTON egybekészülékéhez, apám monó orsós Teslájához, első kazettás magnómhoz (monó Bigston KD-130), majd a VIDEOTON sztereó(!!!) rádiósmagnómhoz, aztán a szocialista KGST-ipar további készülékeihez, később elkezdvén meglátni a fényt az alagút végén Rút Kis Kacsa beszerzésével, kicsit később AIWA R-450K-val, DIY erősítővel… Már tízévesen ösztönösen minden határon túl azon járt az agyam, hogy milyen tud lenni az elektronika és a ZENE kapcsolata, és hogyan lehetne modifikálni azokat a tökéletlennél is tökéletlenebb készülékeket, hogy felkelthessék otthon annak ILLÚZIÓJÁT, amit a Petőfi Színházban hallottam, amikor Maja néni elvitt Fűzfőről Veszprémbe Beethoven koncertre.

A HFM-től és Darvastól függetlenül is kiadványt kb. éppen Darvas-szerűen szerkesztek, újságot kb. éppen Darvas-szerűen írok… (és fórumot is, lásd Ear Lajos megjegyzését grafomániámról anno a PH-n…), modoros sznob is kb. éppen úgy vagyok — és integratív elme. Számomra a HFM — Darvas — elsősorban stílust, irányt jelent. A HFM okosít és műveltet, én pedig amióta az eszemet tudom, okos és művelt akartam lenni. Úgyhogy nekem a HFM és Darvas nem csak a hifi és a zene terén, hanem általában is plátói (pleni) potenciális mentorom volt (és én ismeretlen potenciálatlan mentora voltam otthon a HFM-nek, hehe). Ugyanúgy gondolkodott, ahogy én, ugyanazokat a kérdéseket tette fel, amiket én — na jó, nem ugyanaz, hanem hasonló (nem homológ, hanem analóg). Legjobban a készüléktesztek és a Hetedhatár mellett az elmélkedései és az ebből fakadó kísérletek érdekeltek benne (apoteózisa a Negyedik Dimenzió) — meg a Hanglemezív. Sokat kísérleteztem, úgyhogy nem csak az történt, hogy rácsodálkoztam a HFM gondolataira, hogy mi mindent érdemes kipróbálni, hanem sokszor a saját korábbi gondolataimat, kísérleteimet, tapasztalataimat utólag láttam visszaigazolni a HFM eredeti felfedezéseiként (sokan voltunk így akkortájt(!), nem akarok vindikálni magamnak semmiféle különleges mivoltot). Szakmai tudásban persze mindig előttem járt a HFM, már csak életkori okokból is. Sokszor indultam adott úton a HFM hatására, és sokszor pálfordultam a damaszkuszi úton vissza az ő pálfordulásuk hatására. A tévedéseikben is etalonok voltak!

Gondolatok, gondolatok, gondolatok. Lásd, Darvas is arra hivatkozott, amikor bezárta a HFM-et, hogy már mindent megírt, amit meg akart írni — ami gondolata volt. Nem akart szimpla tesztlap lenni. Összetett SZELLEMI MŰHELY akart lenni. És az volt.

Tiger Balázs

A HFM cikkeit olvasva kaptam az első iránymutatást (pl Kábelhüllő), amit Kammerer küldött át, azóta is hatással van rám. Kötelezővé tenném a HFM olvasását hifistáknak.

László Horváth Darvas László, és a szerkesztőség! (Sólymos Antal, Dankó Emil és Szalai Márta!)

Wittinghoff Tamás

És a kedvenc lemezeim a kép alján!

De jó kis újság volt!

Nagy Gábor

A 80-as években rengeteget tanultam ezekből a magazinokból. Beszereztem mindet, és sok az, amiből eszembe jutnak a mondatok, címek.

Angolra hangolva, Üveghangok, Tanársegéd, Manók tánca

Audio kultúra 0 óra 0 perc stb.

Rajtuk keresztül ismertem meg a brit hifit, és a hangzást is, ami a mai napig elkísér.

Köszönöm nekik azt, amit a hazai audio kultúráért tettek. Soha nem fogja senki elfelejteni őket, aki a 80-as években elkezdett hifizni. Etalon volt minden oldala a magazinnak, még ma is sokszor olvasom a cikkeket, és a teszteket. Köszönettel őszinte tisztelőjük: Nagy Gábor Pécsről.

Béla Kurucz

Alapmű. Nagyon sokat tanultam belőle — és nem csak a készülékről, hifiről, zenéről, hanem világról is. Néhány évenként a számomra fontosabb cikkeket, gondolatokat újra elolvasom, sőt van, hogy új értelmezést nyer néhány dolog még ma is általa.

László Horváth

Mit adott nekem a HIFI Magazin?

Akkortájt az Orion gyárban dolgoztam, mint elektroműszerész, a lemezjátszók, sztereo rádiók, erősítők vonzásában, a műszaki-technikai paraméterek világában hallgattam a zenét.

Aztán bekopogott a HIFI magazin amely bevezetett egy újabb világba: ahol az a döntő, ami és ahogyan szól. Ahogyan korábban írtam: szubjektív vélemények, alapos felkészültség, szakszerű mérések és összehasonlító meghallgatás állt a cikkek mögött.

Sokmindent megváltoztatott bennem.

Hogyan is kezdődött? “Öreg REVOX nem vén REVOX”. Fono előerősítő. Aztán NAD 5120 lemezjátszó, a Rút Kiskacsa. “Utazás a lemezjátszó körül”. Ortofon. A “Maestro”. A HFM mindig is etalonnak tekintette. Először VMS 10, majd HMC 30 Ortofon T20 illesztőtranszformátorral, Ramovill kiárusításból. Ma is ezeken hallgatok zenét. Orion HS 280, fogalom volt akkoriban. Amikor elolvastam a “Hogyan csináljunk rossz hangsugárzót?” c. cikket (ami pont a tervezési sarokpontokat tárta fel), átalakítottam a hangváltóját. Azóta is ezt használom. Erősítő. Számtalan cikk, vélemény, szeánsz tanulmányozása után a Quad 405 alapjain építettem meg a sajátomat, semmi hangszínszabályozó, loudness, digitális, csak a naturális hang, sztereo tér, mélységérzet, az élmény.

Ma is ezeken hallgatok zenét. És ma is előveszem a Magazint, ha szakmai kérdésem lenne.

Köszönöm HIFI Magazin. Ha ezt egyáltalán meg lehet köszönni….

Tibor Hebhart

Nagyon sokan olvastuk. Igényes kiadvány volt formailag és tartalmilag egyaránt. Igazi csemege . Köszönet érte.

Ferenc Lipták

Nemrégen megvettem valakitől az összes számot….

nem volt még időm belenézni….de fontosnak tartottam hogy a polcomon legyen.

annak idején a zsebpénzemet gyűjtöttem össze és vártam minden számát…

ha elfogyott rohantam a másik újságoshoz…

Lajos Somogyi

Kedves Ferenc, és mindenki! Hát először is ugye magazin és nem újság! Már önmagàban is egy felsőbbrendű média! Nekem legkedvesebb az apró betűs rész: az audio kultúra fóruma! Szerintem minden benne van! Akit érdekelt, tényleg tudott ,,audió” nevelkedni! Én itt láttam először ,,nyugati gépeket”! És ahogy kell, végig jártam a szamárlétrát!

Talán még most is referencia lehetne a magazin a sok-sok méréssel, tesztekkel! Tisztán emlékszem, milyen fáradtak voltatok a fülelések után! Mennyi energia volt benne ,,érdek” nélkül a köz szolgálatában! Sajnos céges úton leszek külföldön ,pedig szivesen találkoztam volna a díjazottakkal is, főként Laci bácsival, kit módomban van személyesen ismerni!

Valószínűleg, nincs meg az összes magazinom, de azt tudom, ha sikerül megvalósítanom az ÉN szobámat, ami zene szoba lesz nagy keresztmetszetű kábelekkel /Lacibá után szabadon/ elkülönített fázisokkal, leválasztó trafókkal a forrás készülékeknek, a falon ott lesznek a magazinok dekorációként! Nagyon köszönöm nektek és jó erőt egészséget kívánok mindenkinek!

Istvàn Hiros

Minden számát megvettem, de egy beszámításnál mindet odaadtam, sajnos.Szerintem most is lenne helye az újságosoknál.

István Tóth

Tökéletesen egyetértek az előttem szólókkal! Számomra is etalon volt és az a mai napig. Alig tudtam kivárni a megjelenését és amikor megkaparintottam már hazafelé elkezdtem olvasni az utcán. A mai napig előveszem egy egy példányát, mert a féltett kincseim, mindegyik szám, ott vannak a könyves polcon / pedig a Nejem megakart szabadulni tőlük

/. Gyásznap volt számomra amikor az utolsó példányt a kezembe vettem! Amennyiben tehetem elmegyek a találkozóra, nagy élmény lenne számomra személyesen találkozni Darvas Lászlóval. Amennyiben ez nem sikerül, kérem, innen is fogadja köszönetemet és minden tiszteletemet.

— — — —

Sövér Zsolt

Annak idején mifelénk Erdélyben a Hifi Magazin ritka volt, mint a fehér holló. Egyetlen egy példányt sikerült megszerezni belőle. Abban láttam egy erősítőt, a “Black Power” címkét akasztották rá. Az erősítő rendes becsületes neve meg Harman Kardon Citation 16 volt. Milliószor elolvastam a cikket újra és újra, és bőszen álmodoztam, hogy egyszer ha nekem is lehetne egy ilyen. És lett, most az zenél nálam. Röpke 40+ évet kellett várnom erre, de megérte. Imádom.

Kató István

Majdnem minden szám meg van egy kivételével az a hármas volt. Az utána megjelent hifi-mozaik is megvan.

Zsolt Farkas

Amikor az első szám megjelent, azt nagybátyám sokat sejtető unszolására kölyökként egyben kiolvastam, majd újra és újra elolvastam a nekem tetsző és teljesen új világot megmutató részeket. Ez volt az a nap, ami elindított azon az úton, ami a zene állandó szeretete mellett, megteremtette egyik hobbimat, a hangtechnikai készülékekkel, eszközökkel való foglalkozást is. 1979-től vágytam arra, hogy egyszer személyesen is találkozhassak a Hifi Magazin készítőivel, beszélgethessek Darvas Lászlóval (időnként használt írói álnevén Szekám Pállal), de ez valahogy sohasem jött össze egészen 1992-ig. Akkor egy tavaszi délelőttön, munkámat és munkahelyemet hátrahagyva száguldottam abba a grafikai stúdióba, ahol Laci éppen az aktuális HiFi Magazint tördelte, s amelynek tulajdonosait, munkatársait ismertem — hívtak, hogy “Darvasúr” éppen ott van. Megérkezve, kicsit alábbhagyott a bátorságom, nem tudtam, mit is kellene tennem és mondanom. Darvas László ekkor hátrafordult és csak annyit kérdezett, „Te is hifista vagy? Ha nem zavar, hogy közben nyomkodom a billentyűket, ülj le és beszélgessünk.” Ez a beszélgetés és a barátságunk azóta tart. Külön megtiszteltetés volt, hogy a Magazin által használt, és az olvasóknak jól ismert Spendor BC1 az újság megszűnése után néhány évre hozzám került.

Péter Kokas

Alapvetően egyet tudtam érteni az írásokkal, a prémium hifiről ott lehetett olvasni először. Talán pár embernek akik akkoriban Münchenig vagy a Mariahilfer Strasse-ig jutottak, talán segítség volt tájékozódni, hogy mit vegyenek. Ha már csak páran NAD erősítőt vettek műanyag “Bécsi” hifi torony helyett, akkor már célt értek. Az “Anti Torony” mint kategória felnyitotta a nép szemét, hogy nem feltétlenül kell, külcsínre választani a hifi torony komponenseket, színben és formában, hanem jó az, ha a fülnek tetszik alapon értékeltek. Amiben szerintem tévedtek, az az orosz Radiotehnika S90 hangfal lealázása volt. Az az akkori 2490 Ft os vételárral, egyértelműen “Best Buy 1985 volt”. Azzal nagyon mellétrafáltak, hogy annyira lehúzták…..

Mihály Kovács

Mint a bibliát úgy olvastam.Szívbe markoló keserűség a sok elérhetetlennek tűnő csoda láttán.De boldogság is , hogy olvashattam róluk.Ha hallani nem volt alkalmam.Vidi torony rút kacsa pörgető.(NAD) Vidi hangfal.

— — — — — — — — — — -

János Dzvonyár

Koromnál fogva a HFM “emlőin” nevelkedtem — de tényleg, folyamatosan zaklattuk az újságárusoknál, míg meg nem kaptuk, mert persze mindig késett a megjelenés. ‘81-ben hozattam egy Spendor BC1-est, 40 évig élesítette a fülem. Bízom benne, hogy sikerült azt a tudást, szemléletet tovább gazdagítanom, amit tőlük kaptam. Életre elkísér, útravaló! HÁLÁS KÖSZÖNET ÉRTE! Mindig-mindig megvédem, és meg fogom védeni őket (vannak ugyanis egyesek, nevezzük őket Köcsögéknek, akik “holtukban” is piszkálják Őket…)! A desszert nekem Darvas stílusa volt (ma úgy állunk, sajnos, hogy újságírónak nevezni, rá nézve szégyen…).

Idézte Rejtőt (Vesztegzár a Grand Hotelben): “Ajándékot hoztam, Malájok Fejedelme!” (Mondja a festőművész a törzsfőnöknek, akit a szigeten építendő szálloda ügyében akar megkörnyékezni). Válasz: “Nem baj, csak szép legyen!”. Zseniális idézet, de volt neki jópár…

Kálmán Máthé

Fantasztikusak voltak a precíz mérések.

— — — — — — — — — -

Kenderesi Csaba

Ifjú titánként, 14 évesen megvettem! Persze az utána következő számokat is. Persze az akkori eszemmel sok mindent nem is fogtam fel belőle. De, imádtam mert már akkor is beteges vonzalom volt bennem a magnók meg úgy a műszaki cikkek iránt.

Kókai Károly

Ragasztgattunk színes matricákat hangdobozokra, cserélgettük a DIY hangfalkábeleket, tüskét raktunk a hangfalállvány aljára, megépíttettem a HiFi Magazin phono fokozatát. Mindezt a 80-as évek közepétől-végétől tettük. És vártuk izgatottan a következő számot…

Zoltán Krabóth

Egyetemista voltam, amikor a 16. szám megjelent, addig nem is tudtam az újságról. Az előző számokat az antikváriumban évek alatt tudtam összevadászni, az újabb számokat meg feltűnő helyre rakta ki az újságos, csak ne nyaggassam naponta a megjelenés közeledtével. Az Ő javaslatukra vettem meg anno a Rotel RCD865BX lejátszót (37 ezer forint, a fizetésem talán egy 10-es volt). Még megvan, müködik, érzelmi okokból megtartottam, bár a Black Gate kondikért még mindig “jó” pénzt lehetne kapni…

Péter Palotai

Nekem anno Darvas Lászlo és Petike Lajos nagyon sokat adott, az ő cikkeik hatására azóta is foglalkozok és fejlesztgetem a hifi rendszeremet, és ennyi idő távlatában sikerült eljutni egy olyan minőségi szintre, ahol a “zenének már lelke van” és ez a zene prezentácio már elégedettséggel tölt el.A több évtizedes hifizésem és változtatgatásaim során /ez a hobbi márpedig ilyen/visszatértem a gyökerekhez, és jelenleg a HiFi Magazin volt referencia hangfalán SPENDOR BC-1 studió monitoron hallgatom a zenét nagy megelégedésemre. Úgy látszik hasonló a hallásunk Darvas Lászlóéval.

Attila Pataky

Minden száma megvan , sőt még a + 2 szeánsz -os szám is . Ma is kellene ilyen független HIFI folyóirat. Sajnos ami van az szerintem nem független. Olvastam az új számokat a neten, sajna az valahogy nekem nem az igazi. Igaz az is a világ és a technika felgyorsult készülék készüléket vált évente. Igen én is lestem, mikor jelenik meg már az újságosnál. És bizony én is az ő ajánlásuk alapján és tesztjeik után vettem készülékeket. Pl a menő manó erősítőt, a rút kiskacsát, Preludium b 31, JPW sonata, Teac V 3000, hangszedőket, és Harman-Kardon erősítőt. Mind megvan a mai napig! És igen én is megépítettem a Revox A 78, és a Nad 3020 és a hfm-1 riaa fokozatát

Janus Pannónius

Hát igen, akit csak kicsit is érdekelt a hifi, az “ falta” a betűket az első szám megjelenésétől kezdve.Az újságosnál, állandóan lestük, hogy mikor jelenik meg a következő szám.

Lehetne sok mindent felsorolni, Pernye András legendás “ hallgatói” véleményétől a “hangszerviz” nagyon praktikus szakmai tanácsain át, az etalon készülékek bemutatásának objektív, korrekt, mérésekkel alátámasztott bemutatóiról, a hanglemezív, olyan fajta szenzitív lemez bemutatóiról, amitől az olvasó egy egészen más “ füllel-szemmel” tekintett az audio kultúra “ ösvényeire”, Mondhatni hogy a HFM az audió kultúra “bibliája” volt.

Csaba Zsámbok

A HFM volt a biblia számunkra. Ennek alapján lett megépítve a a Quad 405, Revox phono, HFM1 phono. A hangszórókat “tönkre” tettem. Rút kiskacsa csőkarral mert Tesla volt nálunk, Videoton tuner. Szóval olyan összeállítás amit a szociban diákként el lehetett érni. Szép idők voltak. Csak az volt a baj , hogy lemezekhez alig lehetett hozzájutni.

Zoltan Csendor

Lényegében megalapozta a hazai audio kultúrát (pl. a Qaud 405-ket a mai napig lelkesen építik). Kitekintést adott arra, mit hallgat az előlünk elzárt világ szerencsésebb része, korrekt, nem megvásárolt tesztek voltak benne és elindította a kábel őrületet, bevezette a pszicho-akusztika fogalmát stb, stb.

Norbert Tóth

Gimnazistaként 1990 körül a HFM-et bújva építettünk a barátaimmal Quad 405-öt és hozzá Revox korrektort mi is, mint oly sokan. Más lehetőségem nem is nagyon volt még akkor, hogy relatíve jó hangminőségben hallgathassak zenét. Mostanság amikor újra teret hódítanak a sztereó rendszerek, szerintem újra lenne igény hasonló kiadványra.

— — — — — —

Róbert Ratalics Kammerer

Megjegyzem, amikor négy éve a Prohardveren alkottunk (ágyúval verébre, veszett fejsze nyele, disznók elé gyöngyöt…) audiokultúra topikot, annak beköszöntőjében az “Audiokultúra 0 óra 0 perc 0 másodperc”-et idéztük be — en bloc. Kortalan — en bloc.

Gábor Pál Nagy

Számomra a HFM szenzációs olvasmány volt, kezembe vettem egy-egy új lapszámot, és mint Alice Csodaországban, de tényleg. A végére kicsit elfáradt, majd nemsokára meg is szűnt. Nagyon komoly űrt hagyott maga után, amit akkoriban nagyon nem, később is csak részben tudott kitölteni a hazai audio-zsurnalisztika, a blogokat is ide értve. Ma is HFM hiányban szenvedünk, pedig lett ugyanezzel a névvel kiadott utódlap, de annak súlya nagyon távol esik az eredetitől. Pedig hát, miután már sokan több évtizede fejlődünk azon a pályán, amin a HFM jól megtaszított minket, a hála és az elkerülhetetlenül ide kapcsolódó pátosz mellé érdemes — és mai ismereteink által már lehet is — jobban, pontosabban látni a pro-it és kontráit az onnan érkezett, fantasztikusan fogyasztható, de néha (tegyük hozzá, csak ritkán előforduló) szakmailag csak félig, vagy gyengén megalapozott kijelentéseknek. Egyik-másik ilyen félresikerült axióma évtizedekre égett be a rajongó tábor retinájába és agytekervényeibe, megingathatatlan bizonyosságként, hiszen azt a HFM feketén-fehéren leírta… A HFM atyái valószínűleg álmukban sem gondolták, hogy mekkora a hitelük, és hogy ezzel mennyire vigyázni kell. Nem kétlem, hogy amit írásba adtak, azt akkor, az akkori viszonyok között komolyan gondolták. Az idő néhány dologról másképp ítélt, de ez semmit sem von le a HFM elévülhetetlen nagyszerűségéből, és a hazai audiofil kultúra megteremtésében betöltött meghatározó szerepének értékéből. Joggal jár egy életmű-díj, pláne egy ilyen kerek évforduló alkalmával. Szép gondolat, bár az igazi elismerés az itt él, mindannyiunk szívében.

Róbert Ratalics Kammerer

Gábor Pál Nagy “A végére kicsit elfáradt (…) mai ismereteink által már lehet is — jobban, pontosabban látni…”

Azt hiszem, ez a kettő összefügg. A HFM kora a hifi romantikus hőskora volt — főleg itt a félperifériás legvidámabb-barakk megkésett fejlődésében. A HFM az útkeresés, a felfedezés, az “északnyugati átjárók” kutatása, kicövekelése, kibólyázása korszakának orgánuma volt, így amikorra “lebetonozva”, “kikorlátozva” szilárdan kiépültek a “hifi országútjai és az audio ösvényei”, akkorra a hőskor véget ért, és már nem volt olyan érdekes ezt vizsgálni egy Darvas számára. A hőskor végére a hifi “készen lett”, lezárult a nagy felfedezések kora. Darvas és a HFM egy Kolumbusz, Magellán, Raleigh, Da Gama…, bele az ismeretlenbe, vitorlával kitanulni a szelek járását (“A tenger felől megtalálom Indiát! De az se baj, hogyha felfedezzük Amerikát!”). Nem akart menetrendszerű járatok kapitánya lenni gőzgépeken.

Mondok egy örökérvényű axiómát a Magazinból:

“Ora et labora. Oratorium et laboratorium.”

Gábor Pál Nagy

Róbert Ratalics Kammerer Sok igazság van ebben is. Azzal azért nem teljesen értek egyet, hogy a hifiben a 80-as évek végével lezárult volna a nagy felfedezések kora. Azóta rengeteg fejlődés történt, történik ma is, gondoljunk arra, hogy mostanra tanultunk meg jó félvezetős erősítőket alkotni, a digitális technika meredek fejlődésére, a számítógép alapú és a stream lejátszásra, az optikai LP hangszedőkre, és még sorolhatnánk. Ha már a nagy utazókhoz hasonlítjuk a HFM-et, Kolombusz Kristóf volna tényleg a legtalálóbb. Elérte Amerikát, de azt hitte hogy Indiában járt… Minden elismerés mellett.

Perczel Tamás

Én alig vártam hogy megjelenjen a lap következő száma. Egy újságos ismerősöm automatikusan félretett mindig egy példányt amit biztosan megkaptam. A 10. számtól követtem ilyenformán a lapot és úgy olvastam mint egy érdekes könyvet, egy regényt szoktak. Mindig újat tudhattam meg, nagyon szerettem Laci írásait, a stílusát, a beleszőtt humort, plusz a Hetedhéthatár rovatot kifejezetten. Abban az időben nem lehetett kapni külföldi hifi lapokat itthon (vagy csak én nem tudtam erről), így ez egy jó forrás volt.

Kipróbáltam a PWB cuccokat is, néha őrületbe kergetve esztergályos ismerősöm a rézkarikákkal . Solymos Antal már bő 30 éve jó ismerősöm, majd barátom. Kezdetben kapcsolatunk tisztán szakmai volt, de már akkor is sokat beszélgettünk az orsós magnókról (Én hordtam a MEEI-be bemérésre a számítógépeink tápegységét és több részegységét annó)

Neki köszönhetem a technikai tudásom jó részét, mivel ő indított el, irányított annó (90-es évek). Enélkül a tudás nélkül most nem tudnám korrekten karbantartani a magnóim, ezt külön köszönöm neki.

Rengeteget mesélt a HFM időszakról, hogyan próbálták befeketíteni mikor leírta az igazságot pl. a Polimer szalagokról… (ebből per is lett amit a lap megnyert)

Mikor beszélünk telefonon annak ritkán van vége 1 órán belül. Egyértelműen megérdemlik az életműdíjat! Ha jól emlékszem az első között voltam akik őket javasolták erre. Rengeteget tettek az audiokultúra fejlesztésében az igényes zenehallgatás megteremtésében itthon. Azóta sincs egyetlen lap ami ennek akár a századát elérhette volna. Még akkor sem ha ez lett volna a céljuk.

Laci és Antal, köszönöm!

Zsolt Sztruhár

Én imádtam ezt a magazint .

A mai napig , meg van az összes példánya .

Ők fertőztek meg , a minőségi zene hallgatással .

Nem bántam meg, a mai napig !

Hárásó Verpelléti Sárl

Ellenpontként vagyok jelen. Sosem olvastam, végig biztos nem, egyet sem, sosem. Pár évvel ezelőttig nem is tudtam, hogy volt ilyen. Maci idézett anno a ph hifi topikban, az első idézet amivel találkoztam túl hosszú volt és lassú szövegű. A másodikban már a szerző szelleme szórakoztatott, a harmadikban már azt kerestem, a hifiért ma sem olvasnám. Nem is vagyok hifista.

Zsolt Huszti

Hárásó Verpelléti Sárl Ez akkor teljesen mást jelentett, mint most. Kinyitotta a világot, megmutatott valamit, amiről nem is tudtuk, hogy létezik. Elképesztő magas irodalmi és szakmai színvonalon. És nem, nem is a néhány készülék bemutatója volt a legizgalmasabb. Hanem ahogy a témához hozzányúlt, a zenei cikkek, az ismeretterjesztés magas foka, minden úgy együtt. Az újságárust le kellett fizetni, hogy hozzájussunk, de még így sem sikerült mindig. 100 ezer ember olvasta! (Valid adat!) 25 ezer példányt adtak el pult alatt!

Nehéz ezt ma nem csak megérteni, de mesélni is!

Hárásó Verpelléti Sárl

Zsolt Huszti

Az érával tisztában vagyok, hat évvel korábban születtem mint ahogy a lap indult. (170 ahogy mondtam volt) A lap jelentőségével is, nyilván hifi szempontból is, ha nem is első kézből. Mondjuk másodrendű frissességileg. Maga Darvas, mint gondolkodó, abban a korban, de úgy általában, sokkal izgalmasabb nekem, ma mint a hifi, ma. Mert valljuk meg kedvesim, ki a francot érdekel ma, hogy hogyan nyivákol valamelyik deck a régmúltból. Vagy bármelyik lemezjátszó, amit fórumunk egyik jeles tagja, bármikor keresztül ugrik, álmából hajnalba felébresztve. Akár picsa részegen. A technika fejlődik, a tudás folyománya ez. (Vagy Si3, Egy másik alkotó)

Ellenben a humán, mint D. maradandó egyéniség, a gondolkodó, az elme, a stílus, az maradandó. Persze nagyban hozzájárult ehhez a kor és annak szelleme, a bezártságunk, a kgst, Koba öröksége, ami ugyan halványult bár nem múlt teljesen, mint az ezen a témán is látható. Kiviláglott itt az elme számomra ez a nyilvánvaló, és pont a hifin keresztül. Na bumm. Most ilyet szült a kultúra. Százszor is megérdemli, szvsz, hifi ide, oda.

Róbert Ratalics Kammerer

Hárásó Verpelléti Sárl “Mert valljuk meg kedvesim, ki a francot érdekel ma, hogy hogyan nyivákol valamelyik deck a régmúltból.”

Akik benne voltak, azok zömét biztosan. Mai újszülötteket ritkábban. De nem ez a fontos benne. Pöntyögöm fentebb, hogy kortalan. Az nem csak azért van, mert a szemlélete minden korban meg kell állja a helyét (enélkül nincs kultúra, civilizáció), hanem mert a benne lévő információk fele is minden korban modern. A másik fele (készüléktesztek, Hetedhéthatár…) már nem modern, ellenben érdekes. Ma is. Bizony, rengeteget lehet a mára is érvényesen tanulni annak a valamelyik rég kihalt decknek a hogyannyávogásából is.

— — — — — — — — — -

Vandlik Tamás

Izgatottan vártam a számok megjelenését. Neki köszönhetem a helyes utat a zenehallgatáshoz. Na meg a Linn Sondek iránti figyelmet.

Még mindig meg van az összes száma a hifi magazinnak.

István Molnár

Minden száma a mai napig megvan nekem és nagy becsben tartom a stílusát, a szerkesztettségét, az objektivitásra törekvő ismertetőit. Nagyon hiányolom, hogy ma nincs egy ilyen volumenű rendszeres kiadvány nálunk.

Róbert Sipos

Mivel én fiatalabb vagyok mint a Hifi Magazin (bár nem sokkal), én már a CD-verziójával ismerkedtem meg a 2000-es évek elején. A stílusa, az írások igényessége talán azóta is meghaladhatatlan a műfajban. Amellett, hogy ma kutatómunkára is alkalmas (én például az első magyar komolyzenei CD-k összeszedésében is hasznát vettem), szerintem a máig érvényes és el nem avuló tartalma az nem is a hifi, hanem a komolyzenével foglalkozó írásai és kritikái.

Pal Nagy

Ez volt a “bibliam”

Alig vartam, hogy megjelenjen a kovetkezo szam. Akkor nem gondoltam volna, hogy 40 ev mulva az a Martin Colloms fog review-t irni a Hifi Critic-ben az altalam tervezett, keszitett icOn preamp-rol, akivel egy jo beszelgetest olvastam a 80-as evekben az angol hifi-rol Solymos Antallal. El is kuldtem Martin-nak a cikk angol forditasat, orult neki

János Fontos

Az a kor egy lassabb folyású időszak volt, mai világunkkal összehasonlítva inkább szólt a minőségről, úgy általában az élet minden területén. A HFM minőségi tartalmat tudott nyújtani, mert nem az anyagi profit volt a cél, hanem a szerkesztők, újságírók, az újság alkotóinak alkotásból fakadó öröme. Mai életünk kizárólag az anyagiakról szól, a pénz felülír mindent. Ebbe megy először tönkre egyén, majd a család, s végül a teljes ország.

László Horváth

Talán az összes száma meg van. Nagyon szomorú voltam, amikor megszűnt. Hiánypótló “kultúra” volt abban az időben ( most is szükség volna rá ). Rengeteg formabontó ötletet kipróbáltam, amelyek hasznosak voltak a számomra. Köszönet érte!

Szabolcs Orbán

Az audio kultúra legmagasabb színvonalú képzése volt ez a hazai audiofília eddigi történetében! Élvezettel faltuk minden számát és reszketve vártuk, hogy mikor jelenik már meg. Betű nem maradt elolvasatlanul benne és sok-sok mondat, kép, részlet a lényünkké vált. Így aztán a rút kiskacsa, a HB1, A CF-F21, CT-03, a Kleopátra, a HS501-esek és szinte minden egyéb akkor megfordult a kezeink között, egy olyan tanulási folyamatot eredményezve, ami a mai napig kitart. Foglaljuk csak aranyba a nevüket és munkásságukat!

Zoltán Farkas

„Az etalon általános érvényű mérték. Rendeltetése, hogy referenciaként szolgáljon.“ (Wikipedia)

A HFM a független és objektív újságírás etalonja. Sohasem feledem, ahogy beleálltak a Jamoba egy gyengén sikerült teszt után ) pontosabban a Jamo beléjük, öröm volt olvasni, ahogy helyre tették). A mission 760i a mai napig megvan. Már nem a fő darab, de örökös helye van a sorban. A Hammán Akkómán ciklus pedig az élet minden területén iránytűkánt szolgál azóta is. Drága, de megéri.

A 90-es években a HFM és a filmvilág volt a két kedvenc, ami nem csupán egy témát bontott ki alaposan, de egy szemléletmódot, értékrendet, filozófiát adott át az olvasónak azon keresztül. Ez a fajta emberi léptékű egyenes és következetes gondolkodás azóta is hiányzik a médiából, de a közélet talán minden területén hiánycikk. Mint papíron, mind elektronikusan megvan minden példánya. Egy pont az életműdíjra!

„Add vissza mértékét az embernek.“ Vedd imádba.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

Győző Izsold

Természetesen meg van mind.

A masinák is, ami akkor elérhető volt a Keravillnál, PL200, CT506, GX4000, Ortofon MC10, T10 trafó. Olvasom Zsolt bejegyzését és szép csendben kialakul bennem egy gondolat a hanglemez kritikákkal kapcsolatban. Mindet nagy érdeklődéssel elolvastam -és belegondolva, hogy máshol ilyen alapos nem nagyon volt elérhető- innen eredhet az a megfigyelő, elemző megközelítés a zenéhez részemről. Hálás vagyok érte, mert más élmény egy értő zenehallgatás , mint egy valamilyen háttérzene. Énekeltem 30 évet kórusban, ezalatt is mindig kerestem a részleteket, műfajok jellemzőit, az egyes eszközöket, amik segítenek kifejezőbbé tenni a muzsikát, (dinamika, álzárlat, kvint párhuzam, páros kötés, tempóváltás, stb.). A szerzők komponálási jellemzőit, művek helyes előadandó módját. Ez mind innen ered.

Lévai Jenő

Büszke vagyok, hogy barátomnak tekinthetem Darvas Lászlót, ezért elnézést, hogy nekem ő csak Laci. A sors úgy hozott össze minket, hogy fotóművész kollégám (Haris László) beajánlott maga helyett, mivel bokros teendői miatt nem tudott elvállalni egy éppen aktuális fotós munkát a HIFI Magazinnak. Akkor lettem megfertőzve a Laci lakásán, amikor meghallgattatta velem a BC 1-eket. Ez a 80-as évek elején/közepén történt. Az indulás épített Quad 401-essel és Orion HS 280-al kezdődött, és ma Audio Note rendszernél tartok. Közben rákaptam a DÍY hangfaltervezés ízére. Már mérőrendszerrel és Vifa/Seas/ScanSpeak/Peerless hangszórókkal építek dobozokat, saját örömömre. Magtanultam a furnérozást és a politúrozást is. Részt vettem annak idején a P.W.B. eszközök tesztelésén is (jól hallható változások), és mosolyogva olvasok vicces hozzászólásokat különböző helyeken kábel/állvány/szobaakusztika hozzászólásokat önjelölt Hitetlen Tamásoktól. Szem- és fültanúja voltam annak a kitartó és fáradhatatlan munkájának, amit a magyar HIFI és High End kultúra megteremtésében végzett. Csodálattal néztem kitartását, amivel megtanulta tördelőprogramok szofisztikált használatát, (még főiskolai előadásokat is tartott tipográfia témában az Iparművészetin). Megtisztelő volt, amikor nemrégen megkeresett, hogy fotóművészi meglátásaimmal segítsek egy teljesen más irányú munkájának profi kivitelezésében. Ma is megőrizve őszinte kíváncsiságát és érdeklődését, tartja a lépést a HIFI és High End változásával, fejlődésével. Sok okos mondata vált szállóigévé, útmutatást adva az akusztika-élvezet megközelítésében, rendszerépítésben. Széleskörű irodalmi, művészeti, filozófiai, zenei, műszaki tudása (Darvas Szilárd fia, Darvas Ferenc bátyja) megengedi, hogy bátran nevezzem az egyik utolsó polihisztornak, Homo Universalis-nak.

Filkor József

Koromnál fogva jó pár lapszám megjelent mire kezembe kerülhetett a lap a 80'-as évek vége felé, akkor még a kétkazettás korszakom zajlott. A HFM-et olvasva teljesen megváltozott minden, magával ragadó lap volt, nem tudnám megmondani hányszor olvastam, böngésztem át minden egyes számát visszamenőleg is újra és újra.

Orion HS500 (kék BASF membrános), Orion SE260, Pioneer CT-F950, Pioneer PL200 volt az első komolyabb hifi amit hallgatni tudtam, aztán már a saját lánc jött a DIY Quad405 dual mono felépítésben Sony szalagos magnóval, Tensai CD játszóval, Orion HS200- HS500-al és persze tömör légvezetékekkel, “szidtam” is sokat a kitalálóját, DIY vasállványon alul-felül tüskékkel. Meghatározó cikkek a Kábelhüllő és Kábelvarázslatok, Állványimádás és persze a P.W.B ami akkor nagyon hatásosnak bizonyult (házilag kivitelezett és nem eredeti P.W.B) és sokszor okozott nagy bosszúságot mert szinte mindig sikerült elpénecolni a hangot egy-egy újabb beavatkozással de kétségtelen jó móka volt.

A mai napig meghatározó a munkámban a lap szellemisége, hozzáállása, vélemény kialakítása, ezt nem tudom eléggé megköszönni. A lap felépítése, tipográfiája, tördelése, olvashatósága példaértékű, máig sincs hasonló sem! Katasztrofális érzés volt a megszűnése, nem megbántva az utána jövő hiánypótló lapokat de nekem máig ez Hi-Fi Magazinom. Nagyon köszönök mindent és sok egészséget kívánok a HFM egész stábjának, maradok örök olvasójuk. Filkor József

--

--

Koscso Ferenc

Solutions for Broadcast and Streaming System Integration, VR/AR/AI, Pro AV, High-End Audio, Inventor of My Reel Club Project