Van-e a streaming szolgáltatásoknak “hangja”?
Általánosságban — és nagyon leegyszerűsítve — azt mondhatnánk, hogy minden streaming szolgáltatás felhőtároló és médiakezelő platform kombinációja.
Nem hangot szolgáltatnak, hanem fájlokhoz, adatokhoz biztosítanak elérést.
Audiofilként sokszor a “jobb” hang keresése táplálája kíváncsiságunkat. A különböző fórumokon, beszélgetések során a viták leginkább az audioeszközök és -szolgáltatások összehasonlításáról szólnak.
Ez a bejegyzés másról szól.
Nem a streaming-szolgáltatások “hangjának” összehasonlításával foglalkozunk, hanem azokat a tényezőket próbáljuk számbavenni, közel tíz év tapasztalatai alapján, amik befolyásolhatják a nagy felbontású audio streaming-szolgáltatások használatával elérhető zenei élményünket.
Merüljünk hát el a streaming technológia lenyűgöző világában, és tárjuk fel, mi minden lehet hatással az otthoni zene hallgatásunkra.
A streaming-szolgáltatások felhő-alapú tárolási/processzálás szolgáltatók (mint például az Amazon, Google) közös megoldásait használja, és nem épít sajátot. Kivétel a Spotify, amely a saját média management, Amazon és a Google tároló/feldolgozó platformjait használja kombinálva.
((Megjegyzés: a Netflix, amely úgynevezett adaptív (változó bitrátájú) streaminget használ, a saját infrastruktúrájáról az Amazonéra költözött, jóval több mint 100 millió USD-t költve a migrációra néhány év alatt)).
Informatikai szempontból az összes útvonal a lakásunkig nagyjából ugyanaz a különböző streaming-szolgáltatások esetében. Néha-néha a forgalom függvényében ideiglenesen változhatnak persze, de nem ez a jellemző.
Miután lejátszó alkalmazásunkból elküldtünk egy (REST/API) kérést a szolgáltatásnak, a TCP-stream megjelenik a lejátszó eszközünk memóriájában, különböző csatornákat (portokat) használva a kommunikációhoz, és a streaming szolgáltatáson, a terheléselosztó infrastruktúrán keresztül haladvaú útközben többször pufferelve, a hangfájlok darabjai (csomagok) elérik a hálózati kártyánkat.
Annak az esélye, hogy az informatikai útvonal és a terheléselosztási megoldások megváltoztatják a fájlokat, valamit “atírnak” bennük gyakorlatilag nulla — ahogy mondani szokás, a bitek bitek maradnak.
A különböző csomópontokon (hopok) áthaladás a késleltetést befolyásolhatja (és valamilyen módon a pufferelést, de a távközlési adatátviteli infrastruktúra szintjén történő pufferelésnek nincs érdemi hatása az otthoni hangminőségre); magát a fájlt biztosan nem.
A hopokon történő áthaladás, a pufferelés okozta minimális és változó késleltetés hatása az otthoni hangra szintén nullának tekinthető.
Vagyis, ha a:
- Feltöltött master fájlok ugyanazok,
- Ha úgy becsüljük, hogy a nagy felbontású streamingszolgáltatások semmilyen módon nem változtatják meg a feltöltött fájlt (nincs bizonyítékom; ez csak az én becslésem, és remélem, hogy nem így van),
- Nem végeznek változó bitrátájú vagy adaptív streaminget,
- Ha a normalizálás helyileg ki van kapcsolva, és ha
- Ugyanazokat a mintavételi sebességű fájlokat játsszuk vissza,
Mi okozhat bármilyen különbséget otthon?
Az otthoni hangrendszerünk lehet az egyetlen válasz. Azon kívül persze, hogy becsap az érzékelésünk.
Roon vagy az Audirvana Studio használatával meghallgatva Tidalt és a Qobuzt, ha hallanánk különbséget az csak a streaming szolgáltatásból jöhetne, mivel mindkettő szolgáltató a Roon, Audirvana szoftverek audio alrendszereit használja, nem a sajátját.
Nem volt könnyű dolgunk, hiszen a Qobuz Magyarországon nem elérhető.
Sok összehasonlítást végeztem az elmúlt években a kiadóm felvételeivel (352,8 kHz/24 bit-en készültek az élőben felvéve, utómunka nélkül), amelyek a Tidalon és a Qobuzon 44,1kHz-en, 16 bit-en egyaránt élérhetőek és mindkét szolgáltatóhoz (és még 90 további streaming helyre) ugyanaz a verzoó lett feltöltve.
(A Juhász Gábor Trió Planets című, My Reel Club® kiadású albumának az első és hatodik trackjét javaslom az összehasonlításhoz felhasználni— ha valaki szeretné megismételni a tesztet)
Jól ismert 3- és 4-utas stúdió aktív monitorokkal, Merging Anubis, Neumann MT48 és más high-end audio (Meitner, Metronome, Naim, Gustard, Fiio) DAC-okkal, fejhallgatókkal, beleértve a Focal Utopia 2022-t az otthoni stúdiómban, akusztikailag ellenőrzött környezetben, azonos hangerőn hallgatva, nem találtam ÉRDEMI különbséget.
((( Hogy, mit értek érdemi különbségen az majd egy másik poszt témája lesz. )))
— Ha összehasonlítjuk a Tidal és a Qobuz asztali alkalmazásait, előfordulhat (főleg Windowson), hogy az alkalmazások kissé eltérő módon használják az operációs rendszer audio alrendszerét.
— A macOS esetében az alkalmazások az úgynevezett “Core Audio” alrendszert használják. Tehát egy Apple számítógép esetében van rá esély, hogy nem lesz érdemi különbség az alkalmazások kimenete között a DAC-on keresztül, mivel a Core Audio rendszer ugyanazt az utat biztosítja a DAC-hoz az alkalmazások számára.
- Nem kutattam a Tidal/Qobuz alkalmazások helyi pufferelési mechanizmusait. Elméletileg lehet hatásuk a kapott hangra, mivel a pufferelés rövid nagy teljesítményt igényelhet, és a tápegységek ezt különbözőképpen kezelhetik. Az egyik legismertebb streamer fejlesztő cég főmérnöke szerint ez még extra jittert is indukálhat, ami a DAC-nál mérhető. A Roon hosszabb audió darabokat pufferel lokálisan, mint a Tidal vagy Qobuz alkalmazások. A PC-k általában a memóriájukból játsszák le a hangfolyamokat, nem pedig közvetlenül a hálózati kapcsolatból. Az alkalmazások másképp tölthetnek be és pufferelhetnek darabokat a memóriába, ami teljesítményigény gyors változásait okozhatja.
- Felmerülhet a kérdés, hogy a streaming, lejátszó applikációkat fejlesztő cégek miért nem töltenek be komplett trackeket, vagy akár albumokat is a memóriába? Ennek az oka az informatikai biztonságra való törekvés és persze az is, hogy ezzel ne könnyítsék meg azok dolgát, akik szeretnék kilopni a streamelt fájlokat a memóriából.
— Ha dedikált streamert és ugyanazon a (beágyazott Linux vagy Android) platformon futó Tidal vagy Qobuz alkalmazásokat használunk, akkor az audio alrendszer befolyása sokkal kisebb és általában nem lehet jelentős különbség közöttük, legalábbis a több tucat különböző streamerrel szerzett tapasztalataim szerint, a lo-fi chi-fitől a 30k USD-s streamerekig.
Vagyis, ha otthon hangzásbeli különbséget tapasztalunk a streaming szolgáltatások között, akkor a legvalószínűbb okok ezek lehetnek:
Nagyon valószínű: nem ugyanaz a mester; már 0,5 dB különbség az általános hangerőben is különbséget jelenthet. Nem lehetünk biztosak abban, hogy egy nagy kiadótól származó népszerű zenénél ugyanazt a mestert hallgatjuk-e; ezt egyszerűen nem lehet teljes biztonsággal tudni.
Nagyon valószínű: a normalizálás nincs kikapcsolva, és a különböző szolgáltatások különböző algoritmusokat használhatnak.
Nagyon valószínű: eltérő beállítások a helyi audio alrendszerben (például mintavétel konverzió).
Nagyon valószínű: eltérő beállítások az alkalmazásokban (például DSP használat esetén)
Valószínű: az alkalmazások különböző módon pufferelik az adatokat lejátszás közben a helyi RAM-ba, és ez eltérő tápellátási teljesítményt okoz, valamint közvetett hatással van az audiorendszerre is
Lehetséges: becsap az érzékelésünk.
Fontos megjegyezni:
— A legtöbb esetben a streamingszolgáltatások nem módosítják a feltöltött fájlokat, és nem végeznek változó bitrátájú streaminget.
— A streamingszolgáltatások felhőalapú tárolási és médiakezelési platformok — nem pedig hangszolgáltatások. Adatokat és elszámolást biztosítanak, nem audio szolgáltatást.
Következtetésem:
— a streaming szolgáltatásoknak (beleértve a terheléselosztásukat és az otthoni audiorendszer hálózati kártyájához vezető informatikai átviteli útvonalat) nem szabadna “hangot” adniuk: nem lehet saját hangjuk.
— A különbség, amit hallunk, nálunk keletkezik a rendszerünkben, hallgatás közben.
Frissítés:
Lehetőséget kínálunk egy gyors teszt elvégzésére.
Az élőben, stúdióban felvett, My Reel Club® kiadásában 2023 januárjában megjelent Juhász Gábor Trio: Planets dupla jazz album második, maszterelt és utómunkázott részéből letölthetőve illetve a Dropbox felhőben meghallgathatóvá tettem a 6-os, Saturn című számot. Ugyanabban a 44,1k/16 bites flac formátumban, ahogy felkerült az összes streaming szolgáltatóhoz. A felvétel készítéséről angol nyelven itt lehet olvasni:
Ebből a kiadványból ez az egy maszterelt változat létezik.
A Tidalon például ezen a linken található meg:
A Dropbox lehetővé teszi a közvetlenül a felhőben történő lejátszást, és a letöltést is, erről a linkről:
Összehasonlítva a streaming szolgáltatóknál, a Dropboxnál tárolt változatokat illetve a letöltött fájlt, mindenki a saját rendszerében tapasztalhatja meg, hogy hall-e különbséget közöttük.
A lejátszó ablak alján látható világosabb szürke csík azt jelenti, hogy a fájl lejátszás közben le is töltődik, így jó eséllyel a memóriából játszuk le, nem a hálózatról, vagy a háttértárunkról közvetlenül, de ez így van a streaming esetében is.
A Planets dupla album megvásárolható CD, szalag és nagy felbontású, DXD 352,8 kHZ/24 bit, DSD256 és 192k/24 bit fájl formátumokban is. Hamarosan elérhető lesz a nativedsd.com oldalon is.
